Miért jó, ha gesztenyét eszel?

A szelídgesztenye a bükkfafélék csoportjába tartozik, a vadgesztenyével hasonló nevük és termésük ellenére nincs rokonságban.
A szelídgesztenye Dél-Európában, Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos, de a Kárpát-medencében, így hazánkban is termesztik.

Mérsékelt égövi növény. Termesztésére a meleg, csapadékban bő vidékek a legmegfelelőbbek. Optimális számára az évi +10°C középhőmérséklet. A téli hideget viszonylag jól bírja, -20 °C esetén sem szenved fagykárt. A tavaszi fagyok sem károsítják. A gesztenye vízigényes növény, az évi 800 mm csapadékmennyiség a kedvező számára.

A kilenc ismert gesztenyefaj közül Európában csak egy faj, az általános európai gesztenye (Castanea sativa) terem. Franciaországban, Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában is termesztik nagyüzemi szinten, de a legnagyobb szelídgesztenye-állomány Olaszországban található.

Magyarországon összefüggő, nagyobb felületű gesztenyések kizárólag a Dunántúlon helyezkednek el. A termőtájak közül a nyugat-dunántúli a legjelentősebb. A magyar szelídgesztenye-fajták jól bemutatják a főbb hazai termőtájakat - az Alpokalja vidékét, melyet egy Kőszegszerdahelyi fajta; a Dél-Dunántúlt, melyet az Iharosberényi fajták és végül Észak-Magyarországot, melyet a Nagymarosi fajták képviselnek.
Hazánkban a leghoszabb életű gyümölcsfaj. Előfordulnak többszáz éves fák, ritkábban 600-700 éves példányok is találhatók. A szelídgesztenyefa magassága elérheti a 20-30 métert.
Törzse zömök, gyakran csavarodott, vastag ágakra bomló. Koronája sudaras, sátorozó. A fiatal fa kérge vörösesbarna, fényes és sima. Az idősebb fáé sötétbarna és mélyen repedezett. Hosszú oldalgyökerei gyakran kiemelkednek a talajból. A levelek 10-15 cm hosszúak, lándzsásak, lekerekített vagy ék vállúak, szélük durván fűrészes, szálkás. A levél színe haragoszöld, fonáka pelyhes.